VMZINC Ornamentika

A görögök és a rómaiak már az ókorban is égetett agyagból készült motívumokkal díszítették házaik cseréptetőit.  A 12. és 13. században a tetők fémből készült záróelemei, amelyek a meredekebb hajlásszög miatt technikailag egyre kifinomultabbá váltak, most már egyre inkább díszítőelemek alapjául, tehát tetődíszítésként szolgáltak.  A tetőcsúcsok, a bordadíszek és a díszes ereszlemezek a kastély tulajdonosának társadalmi státuszáról adtak tájékoztatást, vagy egyházi épületre utaltak.

Csak a 19. században kezdték alkalmazni a fémdíszítéseket más típusú épületeken.  A hengerelt cink használatának bevezetése a tetőknél és a cink dombornyomó tulajdonságainak javítása a Grados-ház által teljesen új művészi kifejezési lehetőségeket nyitott meg a korabeli kézművesek számára.

A díszlécek és az ereszek dombornyomást kaptak, a párkányokat ovális formákkal és gyűrűkkel díszítették, a lamellás lemezek szobrokká váltak. A fém fokozatosan felváltotta a kőből készült díszeket tetőkön.  A technikai fejlődés egyre nagyobb presztízst adott a fémdíszműveknek, és biztosította ragyogó fellendülésüket.