A cink és az élet

A cink -mint fémes anyag- hatása az élőlényekre

A cink és az élő szervezetek

A cink minden élő szervezet számára létfontosságú elem. A cink szükséges és nélkülözhetetlen az emberi, állati és a növényi élet szempontjából.

Minden egyes élő szervezet rendelkezik egy optimális cinkkoncentráció-tartománnyal. Ezen a koncentrációtartományon belül az élő szervezetek szabályozni tudják a belső koncentrációjukat, annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni a saját metabolizmusuk követelményeinek.

Ha ezek az optimális feltételek nem teljesülnek, és hiány lép fel, az cinkhiányt okozhat, hasonlóképpen a cinktöbblet előfordulása estén ökotoxikológiai problémák lépnek fel.

Az emberek általában nincsenek kitéve cinktöbbletnek, viszont felléphet náluk cinkhiány.

Ezzel ellentétben az ökoszisztémák ritkán szenvednek cinkhiányban, inkább cinktöbblet szokott fellépni.

A cink és az ember

Cink és az ember

A cink olyan fémes elem, amelynek jelentősége az ember számára a magnézium és a vas után a harmadik helyen áll.

A cink alapvető szerepet játszik az egészségben. Elengedhetetlen a növekedéshez, az agy fejlődéséhez, a bőr védőfunkciójához, az immunrendszer megfelelő működéséhez, az emésztéshez, a szaporodáshoz, az íz- és szagláshoz és más természetes folyamatokhoz.

Az emberi szervezet nem képes saját maga cinket előállítani. Ezért azt a táplálékból szerzi be. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) napi 10 mg/nap cinkbevitelt ajánl a gyermekek számára, 12 mg/napot a nőknek és 15 mg/napot a férfiaknak. Egyes népességcsoportoknak több cinkre van szükségük, ezért nagyobb valószínűséggel szenvednek cinkhiányban: Gyermekek és serdülők, terhes nők, idősek stb.

A cinkhiány fő tünetei a következők: Csökkent szaglás- és ízérzékelés, bőrproblémák, szellemi lassúság és csökkent termékenység.

Az, hogy az étrend fedezi-e a megfelelő cinkbevitelt, elsősorban a kulturális viszonyoktól és az egyén életszínvonalától függ. Mivel a cink mennyisége az élelmiszerektől függően változik, sok felnőtt és gyermek cinkhiányos étrenddel rendelkezik. A fejlődő országokban a cinkhiány az ötödik helyen áll az emberi egészséget veszélyeztető tíz legfontosabb kockázati tényező között. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a cinkhiány évente 800 000 halálesetet okoz világszerte, és több mint 28 millió egészséges életév elvesztését okozza (¹).

Cink és ökotoxikológia

A cink természetes módon fordul elő a környezetben: A kőzet, a talaj, a víz és a levegő különböző koncentrációban tartalmaz cinket. Fejlődése során minden élő szervezet a környezetében rendelkezésre álló cinket sajátos anyagcsere-folyamataihoz használja fel. A cink tehát létfontosságú elem minden élőlény számára minden ökoszisztémában.

Az élő szervezetek alkalmazkodtak az ökoszisztémájuk cinktartalmához. Emellett olyan funkciókat fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik számukra az optimális életkörülmények fenntartását még akkor is, ha a cinktartalom eltér a természetes normától. Ha azonban a cinktartalom túl radikálisan megváltozik, az életfeltételek már nem optimálisak, és az ökoszisztéma nem működik megfelelően.

Szerencsére az európai ökoszisztémák cinktartalma, amelyet az ember (a hengerelt cink és a tűzihorganyzott acél korróziója, a gumiabroncsok kopása, a műtrágyák és az állati takarmányok stb.) és a természetes kibocsátások (elsősorban a vulkáni tevékenység) egyaránt befolyásolnak, az életfeltételek szempontjából optimális tartományban van. Szemléletes példát nyújt a Rajna jelenlegi cinkszintje, amely 3 és 25 µg/l közötti szélsőséges ingadozásokkal rendelkezik, de mégis a cink(²,³) optimális tartományán belül van.

(¹) International Zinc Association (IZA) - Zinc guide 2003

(²) " L'impact du zinc et de ses composés sur l'homme et l'environnement ", P.Ciarletta et F.Van Assche, Colloque CEFRACOR - Le centre du zinc - Saint-Ouen - mars 1993.

(³) "Zinc in the environment", (“Cink a környezetben”) International Zinc Association, 1997 Edition